Joe Prestia 1960-ban született Szicíliában. Egy tiszta harcos, aki Dekkers, Coban, Somsong, Skarbowsky idején élt. Hihetetlen mentalitása volt, rendkívül szívós bokszoló. Az ökleit leszámítva a low kick-ek és az egyenes rúgások voltak a kedvenc fegyverei, amelyeket már mesteri tökéletességgel hajtott végre. A clinch már kevésbé kedvelt technikák közé tartozott számára, mivel nem szerette a túlzottan zárt érzést, de mindig tudta, hogy kell kiszabadulni belőle és használni, a legfőbb erényét az ökleit. A Somsong és a Dekkers elleni meccse mostantól kezdve kultikus mérkőzéseknek számítanak a francia Muay Thai évkönyvében.

Interjú (Trefeu közreműködésével, 2010):

Trefeu: Hello Joe, köszönöm, hogy elfogadtad az interjú meghívást, először is, hogy vagy?
Prestia: Jelenleg meglehetősen jól…
Trefeu: Meglehetősen korán kezdtél el Thai Bokszolni, melyik gym-ben kezdtél? Ki volt az első edződ?
Prestia: Hát úgy 17 éves korom felé kezdtem el, és az edzőm mindig is José Hernandez volt.
Trefeu: A te idődben még nem volt igazán ismert a Thai Boksz, ki mutatta meg neked ezt a sportot?
Prestia: Ez igaz, kezdetben Full Contact-ot és Kick Boxot tanultam, aztán Roger Paschy, az edzőm egyik barátja volt az, aki megismertette velem a Thai Bokszot…
Trefeu: Tinédzserként verekedős voltál, és a boksz jelentette a fölös energia levezetését, vagy csak egyszerűen ezt a sportot akartad űzni?
Prestia: Hát inkább az a verekedős fajta voltam, de mindig a gyengéket védtem, én voltam Zorro az iskolában, a legtöbb bunyóm – tanulmányaim során – abból adódott, hogy másokat védtem meg…
Trefeu: Kik voltak az akkori bajnokok? Kiket ismertél, akik inspiráltak, a karriered elkezdésében?
Prestia: Hát, akiket ismertem, azok majdnem mind a Yamatsuki gym-ből valóak voltak, Roger Paschy, Bafir, Kouider, stb…
Trefeu: Hamar felemelkedtél a boksz ringjében, vissza is hívtak az első meccsed után?
Prestia: Igen, a 6. hónap végére egy pillanat alatt helyettesítenem kellett egy edzőtársamat – sérülés miatt – akinek Belgiumban lett volna meccse.
Trefeu: A 80-as évek elején a Thai boksz teljesen átalakult, sok kis esemény került megrendezésre, különösen Párizsban és környékén, emlékszel erre az időre?
Prestia: Természetesen, akkor csináltam meg az első bravúromat, a thai Soudareth Xenabong elleni meccsen, aki megtanította nekem, hogyan kell sípcsonttal combost rúgni, de azok jó idők voltak számomra!
Trefeu: Az első címedet az egyik Francia bajnokságon szerezted, ki ellen?
Prestia: Az első címemet a Yamatsuki Gym harcosától szereztem meg, Jamie-től, de nem nagyon mozgatott meg, nagyon megvertem…
Trefeu: Aztán felmásztál a következő ranglétrára az EB megnyerésével, amelyet többször is sikeresen megvédtél. Kik ellen védted meg a címedet?
Prestia: Az Európa bajnokság… hát megvédtem egy holland meg egy angol ellen is, de a nevükre nem emlékszem, és megvédtem még egyszer, Bruno Benlabed ellen, egy nagyszerű harcosa volt annak az időnek.
Trefeu: A 90-es évek elejére már teljesen kifejlődött a Thai Boksz és 1990-ben megnyerted a legnagyobb címet. Vissza tudnád idézni a karrierednek ezt a hatalmas pillanatát?
Prestia: Számomra olyan volt, mint egy film, 1989 évvégére úgy döntöttem, hogy addig nem állok meg, míg nem szerzek egy világbajnoksági címet. Az utolsó meccsemre Sannarong-ot hozták el, ő Samsong-nak volt a testvére és csak azért jött Thaiföldről, hogy csináljon egy európai karriert. 100%-osan leromboltam. Aznap volt számomra az utolsó harc. Felálltam a ringre és azt mondtam magamba, hogy most vagy nyerek, vagy meghalok, és szerintem ezért sikerült egy óriási meccset csinálnom, és nyernem KO-val a 4. menetben. Utána legyőzhetetlennek éreztem magamat és még pár évig folytattam, hogy találkozzak a Föld legkeményebb harcosaival!
Trefeu: A 90-es években két nagyobb retteget harcos is volt a kategóriádban, a holland Ramon Dekkers és a thai Somsong, szembe néztél mind a kettővel, emlékezetesek maradtak ezek a meccsek a két nagyszerű bajnokkal szemben?
Prestia: Én soha, de soha nem találkoztam, még olyanokkal, akik ilyen keményen megvertek, mint Samsong és Ramon, a legteljesebb harcosok. Mindketten olyan harcosok, akik szemtől szembe küzdöttek, meghátrálás nélkül.


Trefeu: Többször is találkoztál a thai Soundareth-el, aki abban az időben nagy bajnok volt, melyik meccs volt a legkeményebb ellene?
Prestia: 3szor találkoztam vele, a 3.-at megnyertem, az első két alkalomnál a combomra még mindig emlékszem…
Trefeu: Sorolom a nagyszerű harcosokat, akikkel találkoztál, Coban, Benlabed, Eguskiza, Danny Bill, melyik összecsapástól tartottál?
Prestia: A Coban elleni csalódás volt, nem volt igazi összecsapás… Nem bízott az ütéseimben és nem kockáztatott, én voltam, aki a küzdelmet csinálta. Kénytelen voltam kockáztatni, csak egyszer tudtam kontrázni. De ha nem megyek előre, akkor nem lett volna küzdelem, a vereségem nem volt indokolt…Bruno Benlabed egy nagyszerű harcos volt, szép emlék, egy vereség egy győzelem.
Eguskiza ellen Kick-boksz szabályrendszerben mentünk, és sokszor lefordult, sokkal jobban szeretem azokat a harcosokat, akik ténylegesen benne vannak az összecsapásban. A Danny elleni harcnak nem kellett volna sorra kerülnie, a meccs előtti napon túl messze volt tőlem súlyban, aztán másnap, amikor meg kellett volna jelennie a hivatalos mérlegelésen, nem jelent meg. Nekünk kellett meghozni a döntést, hogy megküzdök vele vagy sem. A TV nyomására, hogy élőben sugározták, végül elfogadtam a kihívást, de nem nekem kellett volna meghoznom a döntést, abban a pillanatban, nem volt súlyban… Danny nagyon tehetséges, lehet, hogy azonos súlycsoportba is kikaptam volna, de az nem ugyanaz a mérkőzés lett volna.
Trefeu: Melyik volt a legkeményebb meccsed a karriered során?
Prestia: A 2. meccsem Samsong ellen, szükségem volt pár hónapra, hogy visszarázódjak.
Trefeu: Volt olyan bajnok abban az időben, akivel szerettél volna meccsezni, de végül nem tudtál?
Prsestia: Igen, SAMAI. Samai, ellenit nagyon sajnálom, Thaiföldön megsebesültem, és ezért nem voltam képes kiállni ellene…
Trefeu: Többször voltál Thaiföldön és azt hiszem gyakran edzettél a híres Sityodthong táborban, emlékszel erre a táborra?
Prestia: Roger Paschy volt, aki megismertette velem ezt a tábort, és többször vissza is tértem illetve harcoltam is értük Thaiföldön és Laos-ban.
Trefeu: Hányszor küzdöttél Thaiföldön, és mi a meccseidet tekintve, mi volt a különbség, a Siam Királyságában és Franciaországban tartott meccsek között?
Prestia: Körülbelül 10 meccsem volt Thaiföldön, és nem igazán találtam erősebbnek az ottani meccseket, mint ami Európában volt. A thai-ok gyakran nagyon lassan kezdik a küzdelmet, Európában a meccs üteme már a kezdéstől keményebb, egészen a végéig, ugyanez figyelhető meg az edzések kapcsán is. Thaiföldön az edzések hosszabbak, mint nálunk, de kevésbé is intenzívebbek.
Trefeu: Volt már meccsed a Király Születésnapján?
Prestia: Nem. Olyan eseményen meccseztem, ahol a Király képviselte az eseményt, de a Király Születésnapján soha.
Trefeu: A te küzdési stílusod inkább „Toymat” (kezes) volt, a clinch technikákat, a térdeket, a borításokat nem gyakran használtad a Muay Thai meccseid során, miért, nem érezted kellemesnek ezen stílus technikát?
Prestia: Még ha a térdek nem tartoztak a kedvenc technikáim közé, akkor sem akartam más bokszot tanulni, mint a Thai Bokszot, és igen, az igaz, hogy nem sok térdet használtam, pedig nagyon sokat dolgoztam rajta…
Trefeu: Az egyik kedvenc rúgásod a low kick volt, pusztítóak voltak ezek a rúgásaid, milyen tanáccsal látnád el azokat a fiatal bokszolókat, akik el akarják sajátítani ezt az igen pusztító rúgásodat?
Prestia: „Munka nélkül nem készül ajándék…”
Trefeu: Mi volt a legszebb élményed?
Prestia: Van egy nagyon szép emlékem. Egyedül maradtam a Sityodthong egyik edzőjével egy meccsre Thaiföld mélyén. Nem igazán emlékszem már a falu nevére. Készen álltam, megkötöttem a bandázsomat egyedül, de nem túl figyelmesen. Vártam egy fadobozon ülve, hogy szólítsanak a meccsre. Megláttam Krongsak-ot, megismertem őt, de nem volt az a nagyon barátságos típus… Viszont odajött, és újra kötötte a bandázsomat, kicsit összerázott, foglalkozott velem. Ez nagyon motivált, ennek köszönhetően nagyon jó meccset csináltam, és KO-val nyertem a 3. menetben, azóta is barátok vagyunk!
Trefeu: És a legrosszabb?
Prestia: A Danny Bill elleni meccsem, nem kellett volna elfogadnom…
Trefeu: Mint volt bokszoló, hogyan látod a Muay Thai-t Franciaországban, mi a különbség a jelenlegi és az akkori Muay Thai között?
Prestia: Az újakat nagyon technikásaknak tartom, több a profi harcos, mint a karrierem kezdetén, és ez sokkal jobb így, de ehhez szükség volt a kezdetekre is és elégedett vagyok, hogy tagja lehetek a második francia harcos hullámnak.
Trefeu: Te mindig a Thai boksz környezetében vagy, hiszen látunk téged, mint edző és edzed a fiatal ígéretes bajnokot is, Johan Fauveau-t, még mindig tetszik neked ez a légkör?
Prestia: Több éven keresztül elfordultam a boksz oldalától, még csak ilyen jellegű eseményekre se mentem, mert az irigység elleni küzdelmem mindig jelen volt. Ma már visszatértem és órákat adok egy gym-ben, illetve fellépek szemináriumok révén, Franciaországon keresztül egészen külföldön át. Megpróbálom átadni a ringben szerzett harci tudásomat és találni néhány olyan embert, aki örömmel lefoglal engem, mint Johan Fauveau…
Trefeu: Mindig edzel? Felveszed még néha a kesztyűt?
Prestia: Mindig edzek, csendesen, majdnem mindennap…
Trefeu: 2000-ben szerveztél egy nagy eseményt Párizsban, milyen emléked van erről? Szeretnéd tovább bővíteni a tapasztalatodat, mint szervező?
Prestia: Szerezek szervezni, de ez az öröm nagyon sokba került nekem, boldogan rendeznék újra, ha lennének mellettem szponzorok…
Trefeu: A remek thai boksz pályafutásod után a mozi felé fordultál, sikeresen, mert megkoronáztad a filmográfiát a tekintélyeddel, honnan jött a színészi meló?
Prestia: Ha egy új munkát akarunk, a legjobb az, ha iskolába megyünk és veszünk néhány órát, ez az, amit csináltam, és Dominique Valera volt az én útmutatóm, aki egy dráma tanár barátja volt abban az időben…
Trefeu: Gyakran a szerepeid a moziban „bokszolót testesített meg”, játszottál „nagymenőt” vagy „csúnya ember”, nagyon szerettél ilyen szerepeket játszani, vagy a karakter jellemét szeretted volna megformálni?
Prestia: Szerettem a csúnya ember szerepeket, és ezek csak a karakter jellemei voltak, megnyugtatásképpen. Bárcsak több jelentősebb szerepem lett volna, az utolsó, akit alakítottam az egy kicsit fontosabb volt, minden esetben lassan haladtam, de haladtam…
Trefeu: A „Fury” film alatt játszódó harci jeleneteket te állítottad össze, ezt azért tetted, mert szívesen koreografálsz akció jelenteket?
Prestia: Nem egészen, Karim Dridinek csináltam, aki az egyik barátom, de amúgy nem csinálok ilyen dolgokat.
Trefeu: Melyik színésszel álmodoztál a nagylövésről?
Prestia: Al Pacino, mint mindenki.
Trefeu: Mik a kultikus filmjeid?
Prestia: Scarface (A sebhelyesarcú), Goodfellas (Nagymenők), the Godfather (A keresztapa)
Trefeu: Menj az USA-ba, Hollywoodba, hogy meg legyen az első nagy durranásod vagy egyáltalán nem is csábít?
Prestia: Már kaptam javaslatot. Jelenleg tárgyalások vannak egy amerikai filmre egy nagy sztárral, akinek a nevét titokban kell tartanom az aláírásig…
Trefeu: Mik a terveid a jövőre nézve?
Prestia: Rengeteg tervem van
Trefeu: Befejezésképpen tudnál mesélni nekünk egy kicsit a HUNTED márkáról?
Prestia: A márka nem Hunted, hanem „PRESTIA” simán, a Hunted az a kollekció neve, hamarosan kijön az új kollekció és nagyon elégedett vagyok, én dolgoztam az új lógókon, amit „OUTLAW”-nak hívnak.
Trefeu: Köszönöm szépen az interjút, és sok sikert a jövőbeli terveidhez!
Prestia: Köszönöm

Mérlege: összesen: 85, győzelem: 70 ebből: 30 KO, vereség: 15

Címei:

Thai-box Világbajnok – 1990, 1991, 1992
Thai-box Európa bajnok – 1987,1988,1989
Thai-box Frnacia bajnok 1985
Kick boksz bajnok – 1993

Joe Prestia visszapillantások:


Use Facebook to Comment on this Post