John Wayne “The Gunslinger” Parr is egy nagyszerű thai boksz harcos. És hogy ki is Ő? Dekkers-hez hasonlóan ő is úgy döntött, hogy kimegy meghódítani Thaiföld-et. És hogy ez mennyire sikerült? Ezt  majd Ő elmeséli. Ízelítőképpen itt egy lista az eredményeiről:

2011 WKBF K-1 Középsúlyú világbajnok
2010 WKA Thai boksz középsúlyú világbajnokság 72.5 kg
2010 WKN Thai boksz szuper váltósúlyú bilágbajnok (72.6 kg)
2008 Nemzetközi kickbokszer magazine bajnok
2008 WMC Contender Asia 2. helyezett
2007 WMC Thai boksz középsúlyú világbajnok
2005 K-1 World Max 8 legjobb között
2005 WKBA K-1 váltó súlyú világbajnok, amit meg is védett egyszer
2004 K-1 World Max 8 legjobb között
2004 S-1 Thai boksz Középsúlyú világtorna bajnoka
2002 K-1 Oceánia MAX döntős
2001 Ausztráliai középsúlyú boskz bajnok
2001 Kings Kupatorna bajnok
2000 IMF Kings Thai boksz középsúlyú kupavilágbajnok
2000 ISKA Thai boksz középsúlyú világbajnok
1999 King Kupa győztes
1999 WMTC (most WMC) Ausztráliai Jr. középsúlyú bajnok
1997 Kings kupa győztes
1994 WKA South Pacific Szuper könnyűsúlyú bajnok
1992 WKA AusztráliaiSzuper könnyűsúlyú bajnok


Ahogyan kezdődött minden

Amikor fiatalabb voltam, szerelmes lettem egy férfiba, de nem úgy, mint egy meleg, hanem mint egy példaképbe szokás. Az Ő neve Van Damme volt és a Kickboxer film még csak akkor jött ki. Ez volt az egyike a legjobb filmeknek 13 éves fejjel. Ekkor már benne voltam a harcművészetek világában, taekwondo-ztam, de csak mint sportot csináltam, azután elkezdtem thai bokszolni. Így kezdődött egy „farang”-nak a története, aki kiment Thaiföldre a legjobbakhoz és nyert.

A filmnek köszönhetően magasra tettem a mércét, 13 évesként világbajnok akartam lenni, ahogy minden egyes gyerek a telepen, ami kicsit megnehezítette a dolgot. Megakartam nyerni a világbajnoki címet Thaiföldön, hogy olyan valóságos legyen, amennyire csak lehetséges. (Végül kétszer is megnyertem)

14 évesen meg volt az első meccsem Sydneyben, korombelivel küzdöttem, de neki volt bajsza is. Kicsit féltem, mivel neki már izom hátán is izom volt. Volt egy jó villanásom, de pontozással kikaptam. A tömegtől óriás tapsot kaptunk, amikor mentem vissza az öltözőbe és ez sokkal jobb volt agyőzelemnél. Ez a fotó a 6. küzdelmem után készült, akkor nyertem meg az első övemet, mindezt 17 évesen, a szuper könnyű súlycsoportban.

Minden álmom az volt, hogy legyen egy övem és végül volt is egy a derekam körül. Nem tudom mi történhetett a szemeimmel. Azt hiszem, amikor ijesztően és őrülten nézel, akkor az azt jelenti, hogy boldog vagy (ha ha ha..).

Aztán sorban nyertem a küzdelmeket és nyertem egy pár címet is. Majd 19 éves koromban szerencsére kaptam annyit a szponzoroktól, hogy Thaiföldön tudjak edzeni. Sidyodtonghoz küldtek 3 hónapra, igaz hatot kellett volna maradnom, de nem szerették ott a „farang”-okat. Szerencsém volt, hogy a Loomingkwan gym felkarolt a maradék 3 hónapra. Richard Vell barátai voltak ott, akié volt a Boonchu. Loomingkwan volt az otthona a thai Sangtein Noi szuper sztárnak („Halálos Csókkirály)” is és ez volt az első alkalom, hogy egy farang edzhetett a táborban.

Richard Vell azt mondta a tábor tulajdonosának, hogy ő a tied, azt csinálsz vele, amit akarsz. Ahelyett, hogy fizettem volna a gym költségeit, ahhoz volt szerencsém, hogy ingyen műveljem a thai stílust, az edzések, a tábor, sőt az összes étkezésem is fizetve volt, de küzdelmeknél kapott pénz több mint 50%-át át kellett adnom. Nagyon szerencsés voltam ezzel a lehetőséggel, mert így keményebben edzettek engem és több trükköt mutattak. Jobbá váltam és így több pénzt kerestem a tábornak.

Wayne Parr első tábora

Hadd meséljek egy kicsit a tábor tulajdonosáról.  Mindannyian Por (Apa)-nak hívtuk és a felesége vigyázott ránk (bokszolókra), mintha egy nagycsalád lennénk. Nagyon kemény volt az edzéseknél, de utána viszont nagyon korrekt. Nem Por volt az egyetlen, akinek remek harcosai voltak, de Ő volt az egyetlen edző a világon, akinek csak egy lába volt (elvesztette az ivás és a dohányzás miatt). Pornak nagyszerű Pao tartói voltak és remekül magyarázta a technikákat a kezével (és káromkodásokkal ha ha).

Most jön a legőrültebb és legszerencsésebb része a Thaiföldi ott tartózkodásom idejéből.  A táborban 8-10-en voltunk. Egyik éjszaka az egyikük bajba került, mert Por azt hallotta, hogy fel akarja adni a meccset pénzért. Aznap este beszélt az többi fiatal harcossal, akik elmenekültek vele. Én akkor szabadságon voltam Pattayaban pár hétig az egyik korai küzdelmem után. Amikor visszamentem az összes harcos – Sangtien kivételével – megszökött. Csak Felesége, két felnőtt gyermeke (akik az edzők voltak), egy pao tartó és Sangtien voltak azok, akik megmaradtak Pornak.

A következő 4 évben én lettem Sangtien edző, küzdő partnere. Az edzőknek csak két embert kellett figyelniük, így nagyon gyorsan tanultam. Sangtiennel mi voltunk az egyetlen jövedelmi forrása a tábornak, így hát sűrűn kellett meccseznem és nem csináltam rossz pénzt (az ott jó pénz volt, pedig levágták az 50%-át és így az nem sok).

Két hónap edzés után végül meg volt az első meccsem – egy thai-al szemben – és ez volt az első alkalom, hogy volt könyök is. Ez egy kis kinti promóció volt és enyém volt az estének az utolsó meccse. Ahogy mentem a ring felé, az egyik thai férfi azt súgta fülembe, ha kiütöm könyökkel, akkor kapok 1500 bhat-ot. Hamar kifutottam a pénzből, szóval ez úgy hangzott, mintha egy vagyon lenne. El tudjátok képzelni, hogy üldöztem a thai srácot körbe-körbe a ringben, semmi dobás, de könyökök…,  a 4. menetben végre elkaptam és kifeküdt. Végül megnyertem az est meccsét. A bónusz pénz vagy egy nagy trófea – a legjobb meccsért – helyett, nyertem egy rajongó tábort (ha ha). Viccesen hangzik, de a rajongók volt a legjobb dolog, ami történhetett volna, ez tartotta bennem a lelket 4 éven át, amikor lefeküdtem.

Songchai

A helyi thai-ok izgatottak voltak, Songchai nagy szabadtéri promóciója miatt, amely ingyenes volt, csak le kellett menni az úton a partra. A legjobb thai harcosok bunyóztak a világ legjobbjaival, Stan a férfi, Danny Bill, Ivan Hippolyte, Sangtieno Noi, Sakmongkol. Ahhoz hogy jó helyünk legyen, 3 óvárával hamarabb kellett kimennünk. Amikor kiértünk a helyszínre, akkor találkoztam először Songchai-al. Ki gondolta volna, hogy végül én leszek az egyik harcosa. A show elképesztő volt, Stannel és Danny Billel egy klubnál találkoztam először. Már kezdtem magamat bűnösnek érezni amiatt, hogy olyan voltam, mint egy rajongó kisgyerek, de kit érdekel, ezek az emberek élő Istenek voltak.

Néhány kis küzdelem után (amelyek kis stadionokban voltak) – amiket megnyertem – elkezdtem gondolkodni egy néven, ami úgy néz ki, mint egy harcosé. Egy hatalmas show-n, amelyen Sangtien küzdött, Danny Bill nem bukkant fel, az edzőm azt mondta Songchainak (az első számú promoter Thaiföldön), hogy neki van egy farangja, aki elfoglalhatja a helyét. Végül nem harcoltam azzal a sráccal, akivel Dannynek kellett volna, de ettől még kaptam egy lehetőséget – hogy harcoljak a show-n, a 40 000 fős tömeg előtt – az utolsó pillanatban. Nagy háború volt, kaptam egy vágást az 5. menetben, de így is megnyertem a csatámat. Songchai nagyon boldog volt és ezt követően az ő bokszolója lettem mind a mai napig.

Az összes sztár ott volt azon a show-n, Namkabon, Orono, Sakmongkol, Pirote, úgyhogy nagy megtiszteltetés volt, hogy a meccs után az összes legendától kaptam egy pacsit. Nagyjából azután, hogy 4 évet töltöttem körmérkőzéseken, ezen srácok mellett minden hónapban volt, és kezdtünk összebarátkozni és együtt lógni, amikor „harci” kirándulásokra mentünk.

Loomingkwannál, Bangkokban voltam, csak 3 ember beszélt angolul az egész területen, a thai nyelvet nem beszéltem, szóval benne voltam a mély vízben. Így Kezdtem elsajátítani a thai nyelvet és ezért a thai-ok is kezdték megszokni a fehér srácot a területükön. Két meccsem volt Pattayaban és kettő az új táborban. Az egyik thai a tömegből látva az utolsó meccsemet, azt mondta semmi vagyok. A thai edzőm ezt meghallotta és mondta neki, ha megakarsz vele küzdeni, akkor tegyél fel rá 20 000 baht-ot. Végül megállítottam a 4. menetben és a klub nagyon örült, mert kerestem nekik egy kis pénzt, amiből kaptam 10%-ot, és végre közéjük valónak érezhettem magamat.

Harcok Thaiföldön

1997-ben kezdtem el meccsezni Songchainak. Verekedtem egy sráccal a Maungsarin klubból és az edzője teljesen részeg volt, ott kiabált a tanítványával „miért nem tudtad megverni, könnyű ellenfél, akár én is megverem”. Songchai hallotta és mondta, hogy elintézem neked, ha akarod. A következő pillanatban már tudtad, hogy összehozta a meccset ezzel a nagyszerű bajnokkal, a Maungsarin klubból. Már egy jó pár éve nem volt meccse, de mégiscsak ő volt a „Széttöröm a poklot az ütéseimmel”. Erre egy szabadtéri rendezvényen került sor és a 3. menetben megvertem egy 50 000 főből álló közönség előtt. Ez volt az első meccsem, amit közvetített a thai TV.

Néhány meccs után meg volt az első küzdelmem a Lumpinee stadionban (a harcosok Mekkája). 76 kg voltam és 66kg-ban kellett mérkőznöm. Az első menetben lassú voltam, de amint a tömeg elkezdted ujjongni, magamhoz tértem és megnyertem a küzdelmet a 4. menetben.

A következő harcom ismét a Maungsarin klub tagjával volt (ez volt a 3. harcos onnan). Már tényleg nagyon utáltak, mert már a második menetben kiütöttem a harcosukat. Ez volt zsinórban a 9. győzelmem Thaiföldön, és a 4. alkalom, hogy közvetítette a thai TV. Akkor már 4. voltam a Lumpinee stadionban 66,8 kg-ban és feltettek a Muay Siam Magazin címlapjára. Az első címlapom Thaiföldön volt. Gyorsan vettem is 15 db magazint. A könyvesboltok mellett elhaladva a buszon a magazint nézve, azon gondolkodom „én vagyok a legszerencsésebb bokszoló a világon”

Néhány meccset nyertem néhányat elvesztettem, a világ kezdett felfigyelni rám és Japán felhívta a klubot, megpróbált megszerezni engem. 1998-ban az első meccsem Kohival szemben volt a K-1 Max környékén és ez egy tiszta thai küzdelem volt. Nagyon csúnyán elvertem, de kemény ellenfél volt. Ezt követően már Japánban és Thaiföldön is meccseztem, az élet jó volt.

1999-ben sokat tettem az ausztráliai thai bokszért. Senki sem tudta, hogy mi csináltuk a Muay Thai-t Ausztráliában, így hát az emberek megdöbbenve hallották, hogy innen származom. Abban az évben az Ausztrália napra kaptam meghívást az ausztráliai nagykövetségre a nagykövet által. Sangtien Shannon Forrester és jó magam felöltöztünk és elmentünk. Ez volt a legfontosabb esemény, amin valaha részt vehettem, úgyhogy nagyon hízelgő volt számomra a részvétel.

2000-ben miután megszereztem első világbajnoki címemet Scott Bannonnal szemben, visszautaztam Thaiföldre, hogy meccsezzek a Király születésnapján. Masatonak kellett volna Orono ellen bunyóznia, de egy pletyka miatt, miszerint Orononak hepatitisz B-je van, Masato és menedzsere lemondta a meccset. Orono ezért akart egy másik ellenfelet. Egy másik thai ellen kellett volna harcolnom, de Songchai azt mondta, úgy döntöttem, hogy a holnapi meccs helyet inkább most menj a ringbe, Orono ellen.

Berezeltem, mivel Orono már egyszer megvert engem előtte, a sebemet 21 öltéssel kellett összevarrni. Ez alkalommal viszont kicsit tapasztaltabb voltam és sikerült legyőznöm pontozással (5 menetes) 100 000-es tömeg előtt, a thai Tv élőben közvetítette a címmeccsét. Miután megnyertem a világbajnoki címet Thaiföldön, egész évben kint voltam és részem volt egy olyan óriási élményben, amiről mindig is álmodtam.

A félelmetes harcaim közül az egyik Hanarong ellen volt, nemcsak azért mert nagy neve volt, hanem azért is, mert abban az időben ez a pasas egy szörnyeteg volt. Szerencsés voltam, hogy megnyertem az 5. menet után és élek, hogy elmondjam ezt a sztorit.

Viszlát Muay Thai, üdv. Boksz

2001-ben visszavonultam a muay thai világából és bokszoló lettem (Ausztráliában), jó szórakozás volt egy ideig, és szerencsés voltam, hogy Bill Mordey azonnal felkarolt. A legtöbb meccsemet a Foxsports leadta, és elég gyorsan ismertté váltam. Szerencsés voltam, hogy megszereztem egy ausztráliai címet 8 meccs után. A 9. meccsnél egy 6 menetes mérkőzésem lett volna egy bokszoló ellen. Amikor megérkeztem, kérdezték, hogy nem akarok-e inkább Nader Hamdennel meccsezni 12 menetben az IBF Pac Pac címért kétszeres pénzért, és ha nyerek, akkor egyből az 5. lennék a világ ranglistán. Egy 12 menetes háború volt. Nagyon szoros meccs volt, melyet végül elvesztettem, de sok ember azt hitte, hogy megnyertem. Végül a 13 meccsemnek az eredménye: 10 győzelem, ebből 10 KO.

Visszamentem thai bokszolni, mivel a boksz már kezdett untatni, az edzés nem volt olyan szórakoztató és hiányzott a könyöklés az emberek arcába illetve az emberekbe rúgás. Végül az államokba mentem, ahol találkoztam az ölelő, csókoló Angiemel. Emlékszem, köszöntem neki és másnapra már terhes lett (ha ha), na jó nem, de nem áll messze a valóságtól.

Nem mindig „sima a vitorlázás”

Nem volt olyan egyszerű végig lavírozni, bár a 103 meccsem során 225 öltést szereztem, amit a könyökök okoztak. Nem tudom, hogy ez rekord egy nyugati harcos számára, de szerintem elég közel van hozzá („tedd fel a kezeidet Wayne”, kemény volt az út, mire megtanultam).

Most már vicces visszatekinteni rá, manapság van mobil telefon és internet, amíg távol voltam nagyon drága volt hazacsörögnöm. Ahhoz hogy tartsam a kapcsolatot a szüleimmel, levelet kellett írnom nekik és két hetet kellett várnom a válaszra. Nagyon izgatott voltam, hogy halljak az otthoniak felől, és az egy különleges alkalom volt, ha kaptam egy telefonhívást.  Mindig azt hittem, amikor betöltöm a 21-et, akkor lesz életem legnagyobb bulija és lesz egy hét láblógatás, végül a szülinapomra rá egy hétre volt egy meccsem és edzenem kellett, az édesanyám felhívott, hogy boldog születésnapot kívánjon és a thai-ok vettek nekem egy muffin-t, amibe raktak egy gyertyát, oh yeah, valóra vált álom.

Oly sok történetem van az őrült éveimről, amikor eltűntem a Föld színéről azért, hogy megtanuljak úgy bunyózni, mint egy thai. Minden nap tudnék írni valamit, mert annyira szórakoztató visszagondolni ezekre az őrültségekre. Remélem tetszett ez a kis nosztalgiázás.

Bounchu Cup:

Ennek az eseménynek Ő az atyja. Miről szól ez a kupa? Röviden Muay Thai a ketrecben. Ugyan olyan szabályok élnek, mint a hagyományos thai bokszban, annyi különbséggel, hogy itt 4 Oz-ás kesztyűt húznak fel, mint az MMA harcosok. Minden más szabály változatlan. Az első ilyen esemény 2012.06.23-án került megrendezésre Ausztráliában, Queensland-on. A thai érdekeltségűeknek ez nem tetszett, úgy érezték JWP elárulta a thai bokszot, annak ellenére, hogy mennyi mindent kapott onnan. Mindenesetre az esemény nagy népszerűségnek örvendett.

A harci sebei

JWP aranykorában:

Use Facebook to Comment on this Post